Sziasztok!
Nagyon rég nem írtam ide, meg sem tudom mondani mikor volt utoljára. Az életem az elmúlt évtizedben gyökerestől felfordult és átalakult, miközben nekem nem igazán sikerült magammal törődnöm. Anno, mikor a blogomat elkezdtem írni, az életem még kiegyensúlyozott és harmonikus volt, aztán rövid időn belül a feje tetejére állt. Úgy alakult a házasságom, hogy el kellett válnom, és költöznöm az 5, 8 és 10 éves lányaimmal az édesanyám házába. A leadott kilókat visszaszedtem stresszevéssel és mozgásszegény életmóddal... Közben még kezdő vállalkozó voltam, és két lehetőségem volt:
Vagy visszamegyek pedagógusnak, amit egyedülálló anyaként nehéz lesz a gyermekeimhez igazítani, vagy nekiveselkedek, és felfuttatom a vállalkozásom, amit hozzájuk tudok majd igazítani.
Ez utóbbit választottam, és jól döntöttem! Ma már teljes munkaidőben (sokszor több műszakban…) dolgozom, mint szülésre, szoptatásra és gyermekágyas időszakra felkészítő tréner várandós párokkal, szülés után szoptatási, gyermekágyas és gyermeknevelési tanácsadóként is tevékenykedem, illetve KoroKan masszázzsal segítem a hozzám forduló várandós, gyermekágyas anyákat, illetve sérült gyermekeket és egészséges felnőtteket is masszírozok.
Ez a munka, illetve a 3 lányom életének menedzselése, illetve az élet egy kertes házban olyan szinten kitöltötte a mindennapjaimat, hogy sem időm, sem energiám nem maradt arra, hogy emellett még magammal is foglalkozzak.
Mikor már úgy éreztem, révbe értem, rendben lesz minden, nem kell az anyagiak miatt aggódnom, és a gyerekek is egyre önállóbbak, beütött a covid….
Átestünk rajta az első karantén előtt családostul, amelynek
nálam sok postcovid tünet lett az eredménye, a legdurvább egy féloldali
arcidegbénulás volt, amiből sikerült kigyógyulnom majdnem teljesen.
Mikor úgy éreztem, kezdek jól lenni végre, most már csak jól alakulnak a dolgok, elvesztettem Édesapámat 2020. december 31-én váratlanul.
A gyász nagyon leterhelt, az ő hirtelen halálával járó rengeteg intéznivaló (aktív dolgozó 65 éves volt, céggel, vállalásokkal) az életemben megkétszerezte a feladatokat.
Úgy döntöttünk a családdal, hogy én költözöm a házába, így belekezdtem egy felújításba, aminek nagy részét magam csináltam egyedül, a többit persze szakemberek. Ide hoztam a munkahelyem és még rengeteg pakolás és átalakítás vár rám az elkövetkező években, illetve hogy most már teljesen egyedül tartok fenn egy házat, és minden velejárót, nem megosztva édesanyámmal.
Most a napokban leszek 40 éves. Nem az új év, nem a 40. szülinap, hanem az élet alakulása vezetett most oda, hogy úgy érzem, most már tudom úgy alakítani az életemet, hogy végre magamra is tudok időt és erőt szánni. A DDP yoga nekem a lelkem egy darabkája volt az elmúlt 8 évben, sokszor nekiálltam, akartam, de nem tudtam tartósan csinálni, tenni magamért semmilyen szinten, néha a végkimerülés határán voltam idegileg és fizikailag.
A sors úgy hozta, hogy tavaly év végén többen is megkerestek, hogy segítsek nekik a DDP yoga elkezdésében tanácsokkal, a feliratos Energy videómmal, és ez is nagyon felpiszkált engem, hogy most én is nekiduráljam magam, és újrakezdjem a kalandot.
Nem tervezem a blogot írni, na arra már végképp nincs időm,
de ha haladok, akkor azért helyzetjelentésekkel be fogok jelentkezni. 😉Továbbra is a jó kis régi DVD-immel edzem, nem fizetek app-ot, nem feszülök rá a teljesítményre sehol, csak magamnak akarok jót. 💓
Az biztos, hogy a ma reggeli Fat Burner (a kedvenc edzésem, ezzel fogytam én le zömében!) közben azt éreztem, hogy enyém a világ, és hogy ha csak naponta ennyit kell tennem azért, hogy rövid időn belül sokkal egészségesebb és energikusabb, lehessek, akkor nem létezik, hogy ne oldjam meg valahogy, hogy ezt megtegyem magamért.
Úgyhogy Boldog Új Évet mindenkinek, és aki DDP yogázik, akár most kezdi,
akár rég csinálja, légyszíves szorítsatok nekem is kicsit, hogy újra bele tudjak lendülni.
Köszi! Én is szorítok Nektek!
Csodaszép 2022-t mindannyitóknak!
BANG!! 😀
Nóri
Mai edzésem előtt és után 😀
A 90 napos eredményem 8 évvel ezelőtt... nagyon akarom újra...
